Amikor a hagyományos orvoslás csődöt mond
Hogyan lehet valakinek segíteni ha nincs orvosi diagnózis? Mit lehet csinálni ha a megszokott hagyományos kezelés nem jár eredménnyel? Mi a helyzet akkor ha a betegség lefolyása eltér a szokványostól?
A homeopátiás gyógyszerválasztásnál a különleges, egyedi tünetek segítenek eligazodni. Egyrészt a betegség tünetei, másrészt a beteg lelkiállapota illetve kísérő tünetei. Hogyan alszik? Mit és mennyit eszik? Izzad? Szomjas? Fázik? Ez mindig így volt vagy csak a betegség óta? Hol fáj? Szúr? Szorít? Inkább reggel? Vagy este? Vagy ha egyedül van? Minél furcsább egy tünet, annál jobban segíti a homeopatát. Mert fejfájós szer sok van, de olyan, amelyik úgy érzi, hogy a koponyája nyitva van a feje tetején, amikor éppen fáj, olyan már alig akad.
Mivel a hagyományos orvosi diagnózistól teljesen függetlenül vizsgáljuk a tüneteket, az sem baj, ha nincsen diagnózis. Ha várni kell az eredményre, vagy ha az orvosok értetlenül állnak a tüneteggyüttes vagy a laboreredmények fölött. Túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen mindegy, hogy mit mond az orvos, de az inkább az elindulásban segíthet, a személyre szabott, holisztikus kezelés lényege nem a betegség neve.
Sokszor azért nem jut előbbre a beteg a hagyományos módszerekkel, mert a különböző szakemberek nem egy egészként tekintenek a problémára. Kezelik a koleszterinjét, a vérnyomását, az idegeit, a bőrét, csak éppen őt magát nem. Nem hallgatja meg senki, hogy minden egyszerre kezdődött, amikor egyszer igazságtalanul megvádolták és kirúgták. A homeopata számára a teljes történetbe nem csak a fizikai tünetek összessége hanem a lelkiállapot is beletartozik, ez adja a teljes képet. Szép lassan kirajzolódik egy szer, választunk egy potenciát és egy adagolást, és elkezdődhet a kezelés. Sokszor olyankor látjuk a legszebb eredményeket, amikor az orvosok tanácstalanok. Sokszor olyan betegségeket sikerül kikúrálni, aminek nincs neve sem, vagy épp az mutat irányt a homeopátiás gyógyszer kiválasztásában, hogy egy egyszerű betegség lefolyása rendhagyóan zajlik.
Ahogyan a homeopátia hatásmechanizmusát sem értjük, csak kitapasztaltuk és használjuk, úgy a megoldás sem a diagnózistól függ. Pontosabban a tünetegyüttes számunkra a diagnózis, és nem a betegség neve vagy a vérnyomás értéke. Más a szemlélet, a megközelítés, az esetfelvétel és más úton halad a gyógyítás is. Nem ismerjük a melékhatás és a túladagolás fogalmát, viszont a kezdeti tüneterősödés (amikor egy gyógyszer elkezd hatni, előfordulhat a meglévő tünetek átmeneti felerősödése) és a gyógyszerkép (tünetek amik akkor jelennek meg, ha egészséges embernek rendszeresen adagolunk egy gyógyszert) homeopátiás fogalmak.
Mit lehet tenni homeopátiásan, ha valaki teljesen jól van, semmi tünete nincs, de a szűrővizsgálaton kiderült, hogy beteg? Ha tényleg nincsenek tünetei, akkor leginkább semmit. A homeopátia nem tekinti betegnek, aki jól van. Egy figyelmes homeopata ilyenkor is talál tüneteket, amire lehet gyógyszert adni, de ha tényleg semmilyen tünet nem lenne, akkor hiába van diagnózis, hiába van neve a problémának, nem tudnánk vele mit kezdeni.
Mivel tudjuk segíteni a homeopátiás kezelést? A homeopata dolga, hogy jól körüljárja, gondosan feltárja a tüneteket, majd kielemezze és kiválassza a megfelelő szert. Kérdezési technikájával tapogatózik a testi és a lelki dolgok körül, keresi a sérülési pontot a múltban, a betegség megnyilvánulásait a jelenben, Rávilágít összefüggésekre. Ez akkor működik jól, ha őszintén tudunk válaszolni a furának tűnő kérdésekre is. Ha megfigyeljük magunkat a kezelés során, hogy mikor erősödnek-csökkennek a tünetek, a kezelésünk is sikeresebb lesz.
